Klór, rák és szívbetegségek
“Jelen tanulmány alapján határozott meggyőződésünk, hogy összefüggés van a rák és a klóros víz között”
Wisconsin-i Orvosi Kollégium kutatócsoportja
Az ivóvízkezelés klór hozzáadásával az 1800-as évek végén kezdődött, majd 1904-re szokássá vált a vízkezelés terén, és leginkább ma is az. Nem azért használjuk a klórt, mert az lenne a legbiztonságosabb vagy akár a leghatékonyabb ivóvíz-fertőtlenítőszer, azért használjuk, mert a legolcsóbb. Minden technológiai fejlődés ellenére, még ma is fehérítőszert öntünk a vízbe, mielőtt megisszuk. A klórral kezelt ivóvíz hosszú távú hatásait a közelmúltban ismerték fel. Az amerikai Környezet Minőségügyi Tanács szerint “a klóros vizet fogyasztók körében a rák kockázata 93%-al magasabb, mint azoknál, akik vize nem tartalmaz klórt.”
“Sok áldozat árán tanultuk meg, hogy amíg azt hittük, hogy egy betegség elterjedését előzzük meg, az idő alatt egy másikat hoztunk létre. Két évtizeddel azután, hogy elkezdtük klórozni az ivóvizeinket, megkezdődött a szívbetegségek és a rák jelenlegi járványa.” Dr. Josepf M. Price
Dr. Joseph Price egy erősen vitatott könyvet írt a hatvanas évek végén, melynek címe “Koszorúerek/Koleszterin/Klór” és arra a következtetésre jutott, hogy “semmi sem tagadhatja azt a megcáfolhatatlan tényt, miszerint az atherosclerosis és az ebből származó jelenségek, mint a szívroham és a stroke alapvető oka a klór.” Dr. Price később tanulmányokat folytatott, melyben csirkéket használt vizsgálati alanynak, mely során több száz madárból álló két csoportot figyeltek meg életük során a teljes kifejlődésig. Az egyik csoportnak klórral kezelt vizet adtak, míg a másiknak klór nélkülit. A klóron felnevelkedett csoport minden egyes tagjánál, a boncolás során, bizonyos fokú szív, vagy keringési betegséget fedeztek fel, a klór nélküli csoportban a betegség nem volt jelen. Téli időjárási körülmények között a klóros csoport a gyenge keringés külső jeleit mutatta, reszketés, lelapult tollak és csökkenő aktivitási szint. A klór nélküli csoport gyorsabban nőtt, nagyobbak, és életerősek voltak. Ezt a tanulmányt kedvezően fogadta a baromfiipar, és még ma is referenciaként használják. Ennek eredményeképpen a legtöbb nagy baromfi tenyésztő klórtalanított vizet használ. “A józan ész azt diktálná, hogy ha a sima klórral kezelt csapvíz nem elég jó még a csirkéknek sem, akkor valószínűleg nekünk, embereknek sem elég jó!”
Számos jól-megalapozott aggodalom él a klórral kapcsolatban. Amikor klór kerül a vízbe, a természetes vegyületekkel összekeveredve trihalometánná, vagy THM-mé alakul (a klórral történő fertőtlenítés mellékterméke). Ezek a klór melléktermékek indítják be a szabad gyökök kialakulását a szervezetben, mely sejtkárosodást okoz és erősen rákkeltő. “Habár alacsony az ilyen rákkeltő anyagok (THM) koncentrációja, a rákkutatók szerint pontosan ezek az alacsony szintek felelősek az emberi rák többségének kialakulásáért az Egyesült Államokban.” Környezetvédelmi Alapítvány
Egyszerűen fogalmazva a klór, az amerikai EPA definíciója szerint, egy baktériumölő szer, melynek egyetlen célja az élő organizmusok kipusztítása. Amikor klórt tartalmazó vizet fogyasztunk, az egy részünket pusztítja el, sejteket és szöveteket téve tönkre a testünkben. Dr. Robert Carlson, a Minnesota-i Egyetem egyik igen tekintélyes kutatója szerint, kinek munkáját a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség támogatja, a következő állítással foglalja össze, “a klór problémája hasonló a levegőszennyezéshez” majd hozzáteszi, “a klór a modern világ legnagyobb megnyomorítója és gyilkosa!”
“Klórt tenni a vízbe, olyan mintha egy időzített bombát indítanánk be. A rák, a szívbetegségek, a korai szenilitás, mind mentális és fizikai, a klórral kezelt víznek tulajdonítható állapotok. Idő előtt megöregít minket, az öregedés olyan tüneteit okozva, mint az érelmeszesedés.” Dr. Herbert Schwarts, Biokémikus
A mellrákot, mely ma már minden nyolc észak-amerikai nőből egyet érint, a közelmúltban hozták összefüggésbe a klór vegyületek felhalmozódásával a mell szöveteiben. A Connecticut állambeli Hartfordban végzett tanulmány, mely Észak-Amerikában első volt a nemében, azt az eredményt hozta, hogy “a mellrákban szenvedő nőknek 50-60%-al magasabb a mellszövetükben az organoklór (a klórral történő fertőtlenítés melléktermékek), mint azoknál, akiknek nincs mellrákjuk.”
Ezen tanulmányok egyik legmegdöbbentőbb része, az, hogy a klórnak való káros kitettség 2/3-át a zuhanyozás közben történő gőz belégzése és a bőrön keresztül történő felszívódás jelenti. A meleg zuhany kitágítja a bőr pórusait, és lehetővé teszi a vízben lévő klór és egyéb vegyszerek felgyorsított felszívódását. A zuhanyozás közben belélegzett gőz a csapvízben található vegyszerek akár 50 szeresét is tartalmazhatja amiatt, hogy a klór és a legtöbb egyéb szennyező anyag sokkal gyorsabban párolog, és alacsonyabb hőmérsékleten mint a víz. Az inhalálás sokkal károsabb módja a kitettségnek, mivel a klórgáz (kloroform) amit belélegzünk közvetlenül a véráramba jut. Amikor szennyezett vizet iszunk, a méreganyagokat részben megszűrik a vesék és az emésztőrendszerünk. A klór gőzök az érző szöveteket, és a tüdőn belül a légutakat erősen ingerlő hatású anyagaként ismertek, a klórgázt az Első és Második Világháborúban vegyi fegyverként használták. A klór belégzése vélhetően asztmát és bronchitist okoz, kiváltképp gyerekeknél, mely 300%-al nőtt az elmúlt két évtizedben. “A vízben jelen lévő klór miatt, a zuhanyozást tartják a majdnem minden otthonban jelen lévő magas kloroform szint elsődleges okozójának.” Dr. Lance Wallace, Amerikai Környezetvédelmi Hivatal.
A vízben jelen lévő klórnak továbbá nagyon káros kozmetikai hatása is van, mely megfosztja bőrünket és hajunkat a nedvességtől és a rugalmasságtól, kevésbé tündöklő és fiatalos megjelenést eredményezve. Bárki, aki úszott már klórral kezelt medencében elmondhatja, hogy milyen durva hatása volt a klórnak a bőrére és a hajára. Ami meglepő, hogy gyakran magasabb a csapvíz klórszintje, mint ami biztonsággal ajánlható az úszómedencében.
Egészségügyi kockázatán felül a vizeinkben lévő klór okozza az ivóvíz kellemetlen ízét és szagát is. A kifogásolható íz miatt sok ember fordul más, kevésbé egészséges italhoz, mint az üdítőital, tea vagy egyéb édes innivalók. A csökkent mennyiségű vízbevitel, történjen az bármilyen ok miatt, csak alacsonyabb egészségi szintet eredményezhet.