Megújuló energiaforrásaink
A „megújuló” energiaforrások közül a legtöbb energiát a biomassza szolgáltatja. Közvetlenül ezt követi a vízenergia, mely az emberiség egyik legrégibb energiaforrása. Ránézésre kifogyhatatlannak tűnik, bár a globális ivóvízhiánnyal már számolnunk kell.
A megújulóenergia-felhasználás PJ (petajoule) egységekben:
| Biomassza és hulladék | Föld | Nap | Szél | Víz | Összesen | |
| EU | 4297 | 243 | 73 | 427 | 1182 | 6222 |
| Magyarország | 63,8 | 4 | 0,2 | 0,8 | 0,8 | 69,6 |
A táblázatból kiderül, hogy Magyarországon a megújuló energiákat sokkal kisebb mértékben hasznosítjuk, mint az EU-ban általában.
Ugyanakkor az utóbbi évtizedek technológiai fejlődésének köszönhetően egyre nagyobb arányban aknázzuk ki a megújuló energiaforrásokat, és termelünk révükön áramot. Azonban a hasznosításnak több mint 80 %-a még mindig a vízerőművekben történik. Ennek fő oka, hogy a tetemes beruházási költségek után e folyamatban mintegy 50-100 évig jelentősebb költségek nélkül termelhetjük az áramot biztonságosan.
Vízgazdálkodási hatások
Bár elsőre úgy tűnhet, hogy mivel a vízerőműnek nincs károsanyag-kibocsájtása, ezért környezetkímélő, azonban ez nincs teljesen így. Az erőművek többnyire kedvezőtlen hatással vannak a folyókra. Mivel a létesítmény felett a víz áramlása lelassul, a meder eliszaposodhat. Az alsó szakaszon azonban a gyors áramlás miatt a meder alja kimélyül, ami jelentős vízszintcsökkenést eredményezhet. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy előfordul, amikor ezek a hatások, a korábbi állapotokhoz képest, előnyös fordulatot jelentenek a helyi élővilág számára.
Vízgazdálkodási lehetőségek Magyarországon
Az energiatermelés szempontjából Magyarország hegy- és vízrajza korántsem ideális. A bővizű folyók többnyire lapos területeken folynak keresztül, ahol a vízerőmű kialakítása nem lenne célszerű.
Vízgazdálkodási szempontból Magyarországon a legkritikusabb kérdés a szlovák-magyar Duna-szakaszon épült erőmű kérdése. Megállapítható, hogy az építménnyel kapcsolatban csak annak hátrányaiból részesülünk. Ennek ellensúlyozása az egyik legbonyolultabb, legköltségesebb és leghosszabb vízgazdálkodási projekt dolga lenne.
Bár a bősi gát miatt a lakosság körében komoly ellenállás volt és van az új vízerőművek létesítésével kapcsolatban, a vizsgálatok szerint a Duna alsó szakaszán, Adony és Fajsz környékén mégis megfontolható lehet egy ilyen beruházás. Ezen törekvések a jelen világpolitikai helyzetben várhatóan újra előtérbe kerülhetnek.
Energiatárolás a víz segítségével
A villamosenergia-hálózatban a megtermelt energia pillanatnyi mennyisége szinte mindig különbözik a fogyasztói igényektől. A megújuló energiaforrások kiaknázása kapcsán elmondhatjuk, hogy például a napenergia és szélenergia kiaknázhatósága időszakos, emellett éppen a termelési csúcsidőszakokban használnak kevesebb áramot a fogyasztók.
Az energiaellátási biztonság megkövetelné, hogy tartósan raktározzuk a fölösleges energiákat. Ennek egyik legjobb megoldása a mechanikai energiatárolás, ezen belül a szivattyús vízi erőmű és a magaslati víztározás.
Ez egy rendkívül egyszerű rendszer, mely három részből áll:
- magaslati víztározó,
- alsó víztározó,
- összekötő csővezeték és áramtermelő szivattyú.
A megoldás lényege, hogy a két tározó közötti szintkülönbségből adódó helyzeti energiát aknázzuk ki. Az áramhálózat csúcstermelése idején a fölösleges energiát a szivattyú működésére fordítjuk, mely a vizet az alsó tározóból a felsőbe továbbítja. Áramapály idején a szivattyú működése leáll és a lezúduló víz hatására elektromos áramot termel. Az ilyen rendszerek nemcsak gazdaságosak, de összehasonlíthatatlanul jobb a környezeti hatásuk, mint az egyéb hasonló célú műtárgyaknak.