Korábbi cikkunkben a fonálférgek elpusztításának egy konkrét esetéről számoltunk be, most néhány általánosabb tudnivalót és pár sajátos életformát veszünk sorra.
Mint tudjuk, a fonálférgek (görög eredetű rendszertani nevükön nematodák) különböző – részben parazita, részben önállóan is életképes – típusainak közös jellemzője, hogy rendkívüli az alkalmazkodóképességük, így olyan extrém élőhelyeken is fennmaradnak, ahol egyetlen állattörzs sem tud megtelepülni. Egyaránt előfordulnak erős nyomás alatt a fénytelen mélytengeri környezetben, az édesvizek valamennyi típusában, így megélnek a szikes tavak és a hőforrások szélsőséges feltételei közt is. Megtalálhatóak a mohapárnákon, az oszlásnak indult avarban, a trágyalében, még a sivatagok talajában is. Sajnos nem kímélik az ivóvízrendszereket sem, ott találjuk fajaikat víztározókban, csőhálózatokban, kút- és csapvízben egyaránt. Alább megtudhatjuk, miért fontos a fonalféreg elpusztítása vizeinkben.
Előbb azonban gyorsan szögezzük le, hogy a fonalféreg törzs fajainak többsége az emberi szervezetre nézve önmagában teljesen ártalmatlan. Ugyanakkor a több ezer faj és alfaj közül mintegy 60 tényleges veszélyt jelent, ez többek között abban is rejlik, hogy a férgek fertőző mikroorganizmusok (pl. vírusok) hordozói lehetek, és szervezetünkbe jutva ebből eredően károsodások, vírusos betegségek alakulhatnak ki.
Ám léteznek sokkal közvetlenebb kockázatok is. A wuchereria bancrofti nevű fonalféreg felelős az elefántkór megjelenéséért, a cérnagiliszta okozza az enterobiasist, a trichuris trichuria okozza számos kellemetlen tünettel járó trichuriasist. Súlyos megbetegedést okozhat, ha az egyes féreglárvákat tartalmazó, elégtelenül kezelt húsok elfogyasztása után a parazita az emberi szervezetben alakul kifejlett egyedekké. Ilyenkor a láz magasra szökik, fáradtság, bágyadtság, fejfájás okoz rossz közérzetet, kettős látás, nyelési nehézség, mellkasi fájdalom, fulladás, végtag-gyengeség jelentkezhet. Orvosi beavatkozás nélkül a kór tünetek elhatalmasodhatnak
Érdemes komolyan venni a féreg-veszélyt, ugyanis a látszólag igen primitív létformájú parazita fonálférgek szaporodási-terjedési formái kívülről is ravasz trükköknek látszanak. A legismertebb emberi fonálféreg, a cérnagiliszta például viszketést okozva éri el, hogy petéi hatékonyan terjedjenek – vakarózva maga az ember juttatja őket szervezetébe. A trichinella lárvája pedig tetszhalott állapotban várja, hogy gazdateste (valamilyen növényevő állat) egy falánk ragadozó áldozatául essen, és a gazdát cserélő lárva majd annak a szervezetében kifejlődhessen. Leselkedik nyershúst fogyasztó emberekre is: a keletkező fertőzés olykor halálos kimenetelű szívizomgyulladáshoz vezethet.
A medinaféreg vízfüggősége
A fentieknél is sajátosabb a trópusi éghajlat alatt elterjedt medinaféreg terjedése. Ez a fonalféreg meleg környezetben, a trópusokon érzi jól magát, Afrikában, Dél-Ázsiában okoz súlyos megbetegedéseket. Petéit szabad édesvízbe rakja le – e tájakon gyakran ez maga az ivóvíz –, és egy plankton-rákot (alig látható vízibolhát) „használ” köztes gazdának, ezek közvetítésével kerül az emberi fogyasztásra használt ivóvízen keresztül a gazdaszervezetbe, mondjuk egy szomját egy tiszta tó vízből oltó emberébe. Ahol aztán a peték az emésztőrendszerben fejlődnek ki, párosodnak, majd a nőstények a bőr alatti szövetrétegbe nyomulva gyarapodó testükkel ki is töltik a felzabált hús helyét. A nőstények átmérője ugyan nem haladja meg az 1-2 millimétert, ám a hosszuk akár az egy métert is elérheti. Nevükhöz híven hosszú fonalra emlékeztetnek.
Amikor elérkezik a petézési időszak, akkor következik az elképesztő trükk. A nőstény a petéit csak vízben képes lerakni, ezért az ember lábába tekereg és ott a bőrén lukat rágva olyan fájdalmat okoz, hogy az áldozat – kínját enyhítendő – borogatni kezdi vagy egyenesen vízbe lógatja a lábát. A féreg mintegy rákényszeríti akaratát áldozatára, hogy vizes környezetet biztosítson számára a sikeres petézéshez.
Természetesen nem szabad semmiféle akaratlagosságot feltételeznünk mindebben, a férgeknek nincsen semmiféle tudatos szaporodási stratégiájuk, ezek a „trükkök” évmilliós evolúciós fejlődés eredményei: mindig azok a példányok adták át örökítő anyagukat, amelyek spontán módon találták meg a fajfenntartás leghatékonyabb módjait, így lett a sok-sok véletlenből egységes működési rendszer.
Higiéniával a fonalférgek ellen
A fonalférgek sokaságának az előfordulása a növényeken, háziállatainkban, élelmiszerünkben és az ivóvízben jelentős közegészségügyi problémát jelent világszerte. Kiemelten a rossz higiénés körülmények között élőkre jelent nagy veszélyt. A WHO becslései szerint körülbelül az emberiség mintegy 20%-a érintett ebben. Ugyancsak az egészségügyi világszervezet állítja, hogy a gondosan tisztított, szükség esetén vegyileg is fertőtlenített ivóvíz jelentheti a megoldást azoknak az afrikai és kelet-ázsiai országoknak, amelyek területén a nematoda-paraziták permanens veszély jelentenek a lakosságra nézve. Az elmúlt évtizedek erőfeszítései jelentős eredményeket mutatnak, az Afrikában tüzes kígyóként emlegetett medinaféreg például kipusztulóban van. Ugyancsak nagy előrelépés a vízfertőtlenítő tabletták elterjedése; büszkén említhetjük ezen a téren az anyacégünk által kifejlesztett TwinOxide tablettát, amely minden fonalféreg petéjét elpusztítja akár egy pocsolyából vett vízadagban is.